“ Kedves Zoli,

elég kacifántos úton került hozzám a könyv, mert apukámnak vettem eredetileg karácsonyra, majd amikor büszkén közöltem tesómmal, mondta, hogy ő is ezt vette neki karácsonyra. Mondom, eleve meg akartam én is venni, csak később, de akkor így marad. :)

Vélemény:
_________________
Pár nap alatt sikerült elolvasnom, nagyon jól megírt, olvasmányos könyv, tényleg mintha leülnék Adorján Zoltánnal szemben és elmesélné, hogy akkor hogy is volt. Boros Norberttel abszolút egyet tudok érteni, aki azt mondta, hogy talán jót is tett, hogy nagyobb időtávból néztük ezt a kiemelkedő pályafutást. Érdekesnek találtam a könyvben, hogy kendőzetlenül őszinte és nagyon sok esetben nagyon önkritikus, emiatt abszolút hiteles. Szerettem a versenyzőkkel kapcsolatos közös élményeket, azoknak leírásait, a hülyéskedéseket és a versenyekről szóló sztorikat. Szegediként nagyot dobbant a szívem, amikor Kócsó és Nagy Robi neve egyszer-kétszer felbukkant a könyvben. Amit nehezményezek, hogy nekem nagyon rövid volt. :) Olvastam volna többet arról, hogy pl. hogy tanult meg angolul, a végén milyen szintre sikerült feltornásznia magát. Többet olvastam volna arról, amikor a nemzetközi ligákban húzta a gázt, illetve a GP-s élménybeszámolót én kevésnek éreztem arányaiban. Akkoriban nem volt szinte híradás a hazai salakmotorozásról, sajnos ezeket a versenyeket nem is láttam, így visszaolvastam volna. :)
Tényleg nagyon jól szórakoztam, gyanúsan újra fogom majd olvasni, és a sorokat olvasva nagyon fáj a szívem, hogy Magyarországon ennyire a feledés homályába merült a sportág. De én még naivan mindig reménykedem.
______________________
Nagyon szépen köszönöm, és köszönöm az élményt. Hiánypótló volt. Nagyon szerettem. Jó egészséget kívánok és kellemes ünnepeket a Bajnoknak! És remélem, hogy a sisakok és a ruhák egyszer hazatalálnak.

Üdvözlettel:
Bajusz Péter