“ Kedves Adorján Zoli!

Nagyon örülök, hogy személyes találkozás és kézfogás során sikerült dedikáltatnom ezt a könyvet, amit természetesen már elolvastam. Nagyon tetszett. A nálunk sajnos messzemenően nem elegendő publicitást nyerő sportág múltját, jelenét és jövőjét(?) is megismerhette az olvasó, de számomra sokkal többet jelentett. Már 75 éves vagyok, de előhozta gyermekkoromnak azt az emlékét, amikor édesapámmal és nagymamámmal(!) rendszeresen látogattuk a salakversenyeket az egykori nagyerdei stadionban. Ott még depó sem volt akkor, csak az északi kapunál egy ideiglenes drótkerítéssel elválasztott rész, ahol a motorokat felkészítették az elkövetkező futamokra. Nagyon szerettem ott nézelődni. Az egész stadionban terjengett az égett ricinusolaj jellegzetes illata. (Ma már ezt nem nagyon lehet érezni, bizonyára szintetikus olajokat használnak?)
No, de a könyvről! A sok képpel illusztrált, nagyon olvasmányos könyvből egy igazán nagy bajnok igazi, őszinte alakját lehetett megismerni. A személy nagyságát az eredményei mellett az őszinte hangvétele csak növeli. Bevallom, a könyv alcímén megütköztem egy kicsit: "Adorján Zoltán élete". Ez inkább egy nekrológhoz illenék, ami csak nagyon soká következzen majd! A könyvből egy eredményeire büszke, de messze nem hivalkodó igazi sportembert ismerhettünk meg: Adorján Zoltánt a pályán és a pályán kívül.
Azt kívánom Zolinak, hogy teljesüljenek az elképzelései, tervei, lelje sok örömét a családjában és a kis unokában. A lehetőségeihez képest próbáljon hozzájárulni ahhoz, hogy Debrecen ismét fellegvára lehessen a magyar salakmotor sportnak!

Boldog új évet is kívánva jó erőt és egészséget, K.R.